A lovasok hű társai a viselkedés kutatók számára máig rejtélyesek, hiszen minden lónak saját egyénisége van. A legkülönfélébb fajtajegyekkel és tulajdonságokkal rendelkeznek, egyedenként eltérő viselkedést mutatnak, miközben kitűnően alkalmazkodnak az emberhez.

A békességszerető lovak korántsem védtelenek. Patáik és fogaik komoly fegyvereknek bizonyulnak, s ezeket igen hatékonyan képesek használni a védekezésben.

Kedvelt szokások

A lovak számára nagyon fontosak a szokások. A vadon élő állatok számára az ismételten visszatérő rítusuk biztonságot adnak a döntései helyzetében, és segítségükkel a lovak könnyebben megbirkóznak a szokatlan és fenyegető helyzetekkel. Ezért makacsul kitartanak egyszer már bevett és jól bevált szokásaik mellett, mindig ugyanazt az utat választják az itatóhoz, mindig ugyanazok a játszótársaik és mindig ugyanazon a helyen szunyókálnak. Ily módon a kellemes és a kellemetlen tapasztalatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó reakciók megbízhatóan vésődnek.

A lovak nyelve

A békességszerető lovak csöndes állatok. Főleg nonverbális (nem szóval közölhető) úton, mimikával, testtartással és mozgással értetik meg magukat egymással. A lovak jellegzetes egyéni szaguk mellett elsősorban külső megjelenésükről ismerik fel egymást. Társuk testformájából, vonalaiból, arckifejezéseiből, testtartásából és a közlekedésmódjából egyértelműen megérzik a másik hangulati állapotát. A szemléletes kifejezőeszközök széles skálájával rendelkeznek, a fenyegetően hátrafeszített fültől kezdve a látványosan imponáló ügetésen keresztül a maximális feszültséget eláruló felemelt farokig.