Fél évszázada, a magyar forradalom évében kezdődött minden. A Himalája hegyei között elzárt utolsó, még független tibeti királyság akkor ébredt évezredes csipkerózsika álmából.
Európaiak előtte ritkán fordultak meg itt, az első fényképek is csak 1905-ben készültek az országról. Az akkori bhutáni király beiktatására érkező angol expedíció vezetője fotózta őket.
Bhután a 20. század második felében szó szerint a középkorból indult, és tisztelve a hagyományait, néhány évtized alatt, sok tekintetben a 21. századba jutott. 50 éve még nem volt pénz, nem voltak betonutak, nem volt szinte semmi, csak feudális terményadórendszer. Még mindig az első bhutáni királyi család volt hatalmon, pont úgy, mintha nálunk most is az Árpád házi királyok uralkodnának...

Bhutánban most már van bank, pénz és napelemek a háztetőkön. Amerre csak a szem ellát... Gyönyörűen felújított évszázados épületek, és kizárólag hagyományos stílusban épülő újak. Ötvözve a múlt és a jövő... Bhutánban bármerre járunk, a bankban, az utcákon, a hivatalokban, szinte mindenki goh-t hord, a butániak hagyományos köntösét. Nem kényszer ez, egyszerűen csak őrzik a tradícióikat. Vagy egy másik példa: a gyerekek ezeréves templomok és buddhista szentélyek között fociznak. Itt a labdarúgás kifejezetten új sport, a tévében látták pár éve és megtetszett nekik. Úgyhogy a boltokban már árulnak focilabdát. De árulnak méregdrága amerikai íjakat, üvegszálas fém nyílvesszőkkel is, mert a bhutániak nemzeti sportja az íjászat. Tradicionális ruhában, de a legkorszerűbb felszereléssel űzik. Az ország hétvégenként tele van kedvtelésből íjászkodó férfiakkal. Mi bevásárolni megyünk, ők ki a természetbe sportolni. 2-300 méteres távolságból lőnek célba, gho-ba öltözve, titán íjakkal. Ez egyébként, az egyetlen sport, melynek nemzetközi versenyein, így az Olimpián is a bhutániak részt vesznek.

Pár évtizede még egyetlen méter aszfaltút sem volt ebben az országban, mint ahogy repülőtér sem. Ma viszont már kacskaringós utak vezetnek a leglehetetlenebb hegyek közé is.