Jártuk ezt a hirtelen évszázadokat előreugró országot és stábunk kísérője, Ugyen elkezdett a lényegről mesélni: arról, hogy amikor a jelenlegi király Angliában tanult, úgy érezte, hiába lesznek az angolok évről évre egyre gazdagabbak, hiába nő az egy főre jutó nemzeti össztermék, az angolok mégsem tűnnek boldogabbnak. De mások se a nyugati féltekén, az úgynevezett piacgazdaságokban.

Gondoljunk csak magunkra! A rendszerváltás óta statisztikailag folyamatosan fejlődik Magyarország, évről évre nő a GDP, a reáljövedelem, a háztatások megtakarításai, és még ki tudja mi minden, amiben a közgazdászok számolnak, de boldogabbak vagyunk mint 15 éve? Egy pillanatra álljunk meg és gondoljuk tényleg végig! Mert a bhutáni király megtette...

Végül is, mit hajszolunk? Kérdezte ő, a buddhista uralkodó, Angliát és a Nyugatot járva... Költségvetési deficitben és inflációban számolunk, ezekben mérjük az életet? A fejlődés százalékában? Tényleg ettől leszünk boldogabbak? Hogy nagyobb tévét vehetünk és kicsit jobb autót, de közben kétszer annyit dolgozunk, és szétesik a családunk...

Úgyhogy Bhutánban a Nyugat túlhajszolt fogyasztásmániáját kihajították az ablakon. Pontosabban nem vették át! Köszönik szépen, nem kérnek belőle. Náluk ne a Nemzeti Össztermék növekedjen, mert az láthatóan nem visz előre, hanem a Nemzeti Összboldogság. Ahhoz viszont nem feltétlenül kell pénz...

Kell viszont elszántság, kizárni a mindent legázoló multinacionális cégeket, becsukni az ajtót a Magyarországon is áhított, úgynevezett működő tőke beáramlás előtt... De a bhutániak megtették! Hozzájuk ne jöjjenek globális láncok, itt nincs hamburger, szénsavas üdítő, ugyanaz az íz csokiban, chipsben és joghurtban, mint Minesottában, Kuala Lumpurban vagy éppen Budapesten. Nem kell nekik ugyanaz a bankkártya, Hollywood-i film és olcsó kínai zenélő képeslap, mint ami kell mondjuk a japánoknak, peruiaknak vagy nekünk, magyaroknak. Őket, az ő boldogságukat bizony ne tegye tönkre a globális nagyvállalatok profithajszolása és a Nemzetközi Valutaalap reform előírásai. Belőlük bhutániakból, - mondta a király - ne csináljon senki fogyasztásmániás, bankkölcsönnel nyírható birkákat.

Úgy hangzik ugye, mint egy forradalom! A világ, mármint a globális, amikor ezt három évtizede először meghallotta, egyszerűen idiótának minősítette a királyt.

Yeshey Zimba irodájában tisztaság, mértékletesség, visszafogottság. Nyoma sincs a fogyasztói társadalom sznob ereklyéinek. A tradicionális ruhát viselő 4 gyerekes családapa kétszer volt már Bhután miniszterelnöke, most éppen ő az ipari miniszter. Nem bukott meg, csak itt az a szokás, hogy az amúgy takarékos, 7 tagú kormány miniszterei évente rotálják egymás között a vezető posztot. Mindenki csak egy évig lehet miniszterelnök, nehogy a fejére nőjön az országnak. Svájci minta egyébként, csakhogy ne nézzük teljesen őrültnek a bhutániakat.. Svájcban is 7 tagú a kormány, az elnök személye pedig évente változik... Yeshey Zimba egyébként a király közvetlen jó barátja, a Nemzeti Összboldogság részleteinek kidolgozója.

A volt miniszterelnök a világ 4 országában tanult, pár évig az Egyesült Államokban is, a Wisconsini egyetemen. Amikor onnan hazatért, az estéit a királyi palotában töltötte...

"A király igazán különleges ember. Akkoriban még nagyon fiatal volt, 21-22 éves lehetett, buddhista lámák tanították. Amikor leültünk vele, hogy együtt gondolkodjunk a fejlődésről, arról, hogy mi a világban a rossz irány, és hogy mi a teendő, akkor azt mondta, hogy mielőtt döntene, elmegy tanulni és körbenéz. Amikor aztán Angliából hazatért, már sokkal bölcsebb volt és így szólt: "A növekedés nagyon fontos, igen. A növekedés és a szegénység megszüntetése nélkül nem érhetünk el jobb életszínvonalat, de önmagában ez nem elegendő. Másra kell figyelnünk, az emberek boldogságára, annak kell mindent alárendelni."

De hogyan? - kérdezték a királyt az emberek, mint a mesében. És ő megmondta: Úgy kell fejlődni, hogy sose legyenek nagy ugrások, hirtelen meglódulás, mert azt mindig kényszerű és kötelező megszorítás követi? Az emberek - mondta bölcsen a király - mindig elfelejtik, amit tavaly kaptak, és dühösek, ha idén a valamennyit esetleg visszavesznek tőlük. Jobban élnek, mint két éve, mégis boldogtalanabbak - ilyenekről írt tanulmányokat a király, csak ezeket sajnos nem olvassa senki Magyarországon.

A világ viszont igen. 30 évvel az összboldogság koncepció kitalálása után, ma már tudósok vizsgálják Bhutánt, az itteni környezetvédelmet, manufakturális ipart, az ingyenes oktatást és egészségügyet. Hogy hogyan csinálták, szinte a semmiből?! Konferenciákat szerveznek világszerte a Nemzeti Összboldogságról.