A lámakolostorok felé tartva egyébként úgy éreztük, mintha az Alpokban járnánk. Nemhiába tartják Bhutánt, Ázsia Svájcának. Úgy, mint Svájcban, a hegyeken szétszóródva, megközelíthetetlennek tűnő pontokon élnek a parasztok. És ők is, mint a vidéki svájciak, hatalmas házakban laknak, annyi különbséggel, hogy a bhutániak még mindig a földszinten tartják az állataikat. Ázsiában ezek a házméretek tényleg megdöbbentőek.
Bárkinél is jártunk, kézi imamalmot pörgető idős emberekkel szinte minden családban találkoztunk. A fémhengerben vallásos szövegek vannak feltekercselve, és minden egyes fordulat újabb ima elmondását jelenti. Gépiesített buddhizmus, főleg megfáradt, öreg szerzeteseknek. Őket életük alkonyán a rokonok mindig visszafogadják a családba, amikor fájós lábbal többé már nem tudnak felmenni a hegycsúcsokon álló kolostorokba. Bhutánban ilyen a nyugdíjrendszer..
A lakosság nagy része amúgy önfenntartó, szinte mindent megtermelnek saját maguknak. A modernkori szükségleteket pedig, az áramot, iskolát, kórházi ellátást, tulajdonképpen mindent ingyen megkapnak az államtól - pontosabban, ahogy ők hiszik, a királytól. Ott is van a képe minden falon.
Bhután egyébként tényleg sok mindenben hasonlít Svájcra. Itt is finom, manufakturális dolgokat gyártanak - de hát mit is tehetnének a tömegtermelő Kína és India harapófogójában.
|