A helyszín az a kolostorerőd, a Himaláján, 2 ezer méter magasan, ahol a hétfő esti műsor kezdődött. Hosszú gyalogos út vezetett idáig. Kísérőnk Ugyen, a kapu előtt széles, fehér sálat terített hagyományos köntösére, mert ő, a buddhista, csak ebben léphetett be.. Mi pedig amerre az óramutató jár, és ahogy azt a vendégeknek is kell, megforgattuk a kapuban álló imamalmot.. aztán bementünk. A kapun belül lenyűgöző épület várt minket, fából faragva, színesre festve. A várószobában Ugyen először megtanított az ajándék selyemsál átadására, aztán -még mielőtt a lámához bebocsátást nyertünk volna- tibeti szokás szerint hántolatlan pirított rizst és vajból főzött teát kaptunk, majd átléptünk térben és időben egy másik világba. A láma a kolostor egyik sarokszobájában lakik, súlyos selyem függönyök mögött, mert a félhomályt szereti.. Fiatal ember, cipőt persze nem hord, így hát mi is levettük.

A sarokban, rengeteg könyv, a földön pedig telefon. A szőnyegre mi azt mondanánk hogy piszkos, de mindez akkor mégsem zavart. Főleg, mert a láma szinte suttogva, olyan halkan beszélt, hogy azonnal rá kellet figyelni - teljes intenzitással. Ez volt a titka. A csend és a belőle áradó nyugalom. Pár másodperc elég volt neki ahhoz, hogy mosolyogva, a kókuszpálmára hasonlító növényt, a domát rágcsálva, maga felé vonzzon mindenkit. Egyszerűen figyelni kellett rá! Kommunikációs zseni -mondanánk mi. Buddhista láma - mondják ők!

Ami ebben az országban történik, arra érdemes lenne odafigyelnie a világnak. Pici hely vagyunk, tudom. Nincs hadseregünk, olajkészleteink, nincsenek aranytartalékaink, nincs semmink, ami az Önök értékrendje szerint fontos. Viszont szabad a lelkünk. Tudják Önök, hogy milyen az, szabad lélekkel élni. Biztos boldogabbak vagyunk, mint a nyugati emberek, bár hozzájuk képest tudom, hogy szinte semmink sincs.

A BUDDHIZMUSNAK MELYIK AZ AZ ELEME, AMIT ÖN SZERINT NEKÜNK, EUROPAIAKNAK IS ÉRDEMES LENNE MEGTANULNUNK? HA LEHET ILYET KÉRDEZNI, MI A BOLDOGSÁG TITKA?

Hogy mi a titok, hát ez jó... Tudja, Önök szerintem azért nem igazán boldogok, mert téves vágyaik és álmaik vannak. Mindig többet akarnak, bármit is érnek el. Nagyobbat, szebbet, drágábbat. Ez illúzió. Ezt kellene megérteniük. Hogy illúziókat kergetnek, közben pedig szenvednek, egymással küzdenek és harcolnak ahelyett, hogy visszafognák a túlzott vágyaikat. Mértékletesség, visszafogottság és sok kompromisszum! A boldogság a fejünkben születik! Ez a titok.

A király állandóan azon töri a fejét, hogy hogyan lehetnének a bhutániak boldogabbak. És egyszer kitalálta, hogy úgy, ha megőriznék ilyen gyönyörűen a környezetüket, ha nem vágnák ki a fákat. Mert hogyha szép a környezetünk, az jó érzéssel tölt el minket. Úgyhogy szabályt alkotott, és azt mondta, hogy Bhután alapterületének a 60%-a mindig erdőség kell, hogy legyen, gyönyörű szép, érintetlen táj. Úgyhogy ezt is teszik: nem vágják ki a fákat, csak nagyon keveset. 60%, az mindig megmarad. De ami azért nagyon érdekes, mert ebből rengeteg pénzt kereshetne Bhután. Ez lehetne a legfőbb kiviteli cikkük, de ez őket nem érdekli; nem érdekli a sok pénz, amit megszerezhetnének, mert a boldogság, az fontosabb.